Holnap lesz az időhurok napja!

Angolul: Különleges Időhurok nap - Hogyan ünnepeljük szeptember 3-át?

Mint tudjuk, Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei egy szeptember 3-ai időhurokban éltek sokáig. Mivel ott minden nap ugyanaz, és semmilyen ünnep-, vagy születésnap nem esett erre a dátumra, úgy döntöttek, hogy megünnepelnek minden olyan szeptember 3-át, ami egybe esik a külvilág naptára szerinti szeptember 3-ával.
Ransom Riggs tolmácsolásában Horace Somnusson megosztja velünk, hogyan is zajlik egy ilyen ünnep. (Saját fordítás)

Ransom Riggs és Tahereh Mafi is ünnepelnek

A mindenit! Nyakunkon az Időhurok napja, én pedig csak most álltam neki az előkészületeknek. Horace Somnusson vagyok, és ahogy mindig, most is én vagyok felelős a díszletért, mivel - mint ahogy mindenki biztosan észre vette már - én vagyok Vándorsólyom kisasszony egyetlen olyan tanítványa, akit Isten stílusérzékkel áldott meg. Ez így mondjuk nem teljesen igaz, hiszen Millard rendelkezik némi tehetséggel - amikor egyáltalán veszi a fáradtságot, és felöltözik -, de ha hozzám hasonlítanánk divatérzékét, az olyan lenne, mint kavicsot összehasonlítani a heggyel.

Folytathatnám (Bronwyn: hasonlíthatom-e kegyedet egy rongyba tekert téglához?), de amint már említettem, kevés idő áll rendelkezésemre, és rengeteg egyéb teendőm is akad. Ráadásul minden egyéb kötelességem mellé (akaratom ellenére) azt a feladatot is kaptam, hogy mindenkit megtanítsak arra, hogyan is kell az Időhurok napját megünnepelni. Úgy hallottam, idén mások - még az időhurkon kívül élők is - szívesen csatlakoznának. Hogy miért, arról elképzelésem sincsen. De tényleg. Mindegy, haladjunk.

A kezdők kedvéért némi háttér információ: a közelmúltig én és barátaim egy kis szigeten található időhurokban éltünk, ahol minden egyes nap hasonlóképpen telt: napsütéses, üde idő, reggelenként rövid zivatarral. Szeptember harmadikát írtunk. Mivel ez volt minden nap dátuma, és Vándorsólyom kisasszony egy diákja sem született ezen a napon, soha senkinek nem lehetett szülinapja. Igazából semmilyen más ünnepet sem ünnepelhettünk. (Ha Vándorsólyom kisasszony legalább húsvétkor hozta volna létre az időhurkot, minden nap csokit ehettünk volna. Szeptember harmadika azonban semmilyen szempontból sem számít különleges dátumnak Angliában.) Hogy pótoljunk minden egyes elmulasztott ünnepet és születésnapot, kitaláltuk saját különleges alkalmunkat, amikor mindegyiket egyszerre, a legkülönlegesebb módon ünnepelhetjük. Időhurok napnak neveztük, és akkor tartjuk, amikor a külvilág szeptember harmadikája összeegyezik időhurkunkéval. (Azaz ex-időhurkunk. Még mindig nehezemre esik felfogni, hogy már nincsen többé.) Habár nem élünk már ott, hetven év után szokásunkká vált megünnepelni ezt a napot.

Szóval, hogyan is ünnepeljük az Időhurok napját? Elmesélem nektek. Először is elkerülhetetlen, hogy kiöltözz (azok közé tartozom, akik szerint minden alkalomra ki kellene öltözni, de elismerem, hogy egyes napokon fontosabb, mint máskor). Tehát kezdj hozzá a cipőpucoláshoz. Vasald ki az inged. Férfiak: nyakkendőt fel! (Akár felcsatolhatót, ha tényleg nincs más.) Továbbá: azon ritka alkalmakról van most szó, amikor az időhurkon kívüli és belüli naptári napok egybeesnek (mindenhol szeptember harmadika van!), viselj tehát valamilyen időmérő eszközt. A csuklódon is megteszi, de legjobb, ha a ruházatodon, vagy a nyakadon hordod. Én legszívesebben mellényem gomblyukára akasztom az órámat egy selyemszalag segítségével.

Ami a díszítést illeti, az egész évben felmerülő ünnepek hagyományos elemeit használjuk fel: lehet például karácsonyfa, országod nemzeti ünnepének alkalmából egy lobogó, egy fura sapkák a Fura sapkák nemzetközi ünnepe alkalmából (ami természetesen január ötödikén van) és a többi, és a többi - rajtad áll, milyen elemekből állítod össze. Szerintem minél több ünnep hagyományos díszítéseit sikerül összeszedned, annál jobb.

Egy ünnep sem lenne teljes ajándékozás nélkül. Mivel egy távoli szigeten élünk, és így nem juthatunk el boltokba, általunk készített apróságokkal lepjük meg egymást, és hasonlóra búzdítanálak titeket is. A kulcs a találékonyság!

Ransom Riggs így ünnepel

Legyen torta! Legjobb egy hatalmas négyzet alakú sütemény, mert szükség lesz a helyre: add össze az összes résztvevő életkorát, és tégy meg mindent, hogy annyi gyertyával díszíthesd. (Ha nagyszüleidet is meghívtad, és annyi gyertyát nem tudsz felhelyezni, három összeragasztott gyertya jelezzen egy évtizedet.) Gyújtsd meg a gyertyákat - bizonyosodj meg arról, hogy távol tartod a kedves tűzvészt minden drapériától és más gyúlékony anyagtól - énekeljétek, hogy "boldog szülinapot mindenkinek", és fújjátok el a gyertyákat, majd egyétek meg a tortát. A legjobban öltözött személy egy szelettel többet kaphat. Ha marad a süteményből, le kell fagyasztani és egy évig mélyhűtőben tárolni a következő Időhurok napig.

Szerény véleményem szerint az ünnep legmurisabb részét a különféle játékok teszik ki. Igen, játékok! Mivel mi különleges gyermekek a videó alapú játékok kora előtt születtünk, megtanultuk hogyan szórakoztassuk magunkat másképpen. Viktória királynő korában nagy népszerűségnek örvendtek a társasjátékok, és sokkal szociálisabb módját adják a csoportos időtöltésnek, mint hipnotizált szamarak módjára, buta csendben üldögélni valami képernyő előtt. Alábbiak a kedvenc Időhurok napi (hagyományos társasjátékokon alapuló) játékaink:

Jacob játéka

Akassz fel egy lepedőt a szobán keresztül, gyújts gyertyát az egyik oldalán és kapcsold le a fényeket. Egy személy a lepedő túloldalára sétál, a többiek a lepedő és a gyertya közé álljanak. Annak a személynek, aki a lepedő mögé állt, az árnyékok alapján ki kell találnia ki-kicsoda. Az árnyékokkal lehet játszani, így nehezítve meg a találgató dolgát, de amint rájött valakiről, hogy kicsoda, annak a személynek ki kell állnia.

Bronwyn játéka

Mindenki egy körbe áll. Mindenki megfogja egy másik személy kezét, de nem lehet a mellette levőét, illetve nem lehet csak egy személy kezét fogni. Hatalmas emberi csomó jön így létre. A csoportnak most rá kell jönnie hogyan bogozza ki a csomót anélkül, hogy bárki kezét elengednék. Ez csavarással és torz mozdulatokkal jár, és egy vagy két emberi körben kell végződnie. Legjobb nyolcan-tízen játszani.

Üvölts üres, üvölts

Egy személyt ymbryne-nek jelölnek ki. Az illető szemét bekötik, majd egy párnára vagy vánkosra ültetik. A többi játékosok lesznek az üresek, akik körbe ülik a korábban kijelölt személyt. Az ymbryne-t kétszer-háromszor megforgatják, aki ezután fogja a párnáját, az egyik játékoshoz sétál és az ölébe helyezi. Az ymbryne ekkor a párnára ül úgy, hogy közben nem ér az üreshez (hogy személyazonosságára ne derüljön fény). Ahogy az ymbryne leül, azt kell mondania "üvölts üres, üvölts", az üresnek pedig borzalmas kiáltásokkal kell felelnie. Ha az ymbryne ez alapján rájön, ki az üres, helyet cserélnek (ymbryne-ből üres lesz, üresből ymbryne); ha azonban nem jön rá, vissza kell térnie a kör közepére, az üresek helyet cserélhetnek, és őt is újra megforgatják.

Ki a lidérc?

Minden körben ki kell jelölni egy lidércet. Ezt lehet például úgy, hogy kártyákat osztasz ki, az egyiket pedig megjelölöd - aki a megjelölt kártyát kapja, az lesz a lidérc. A lidérc egy tekintettel, vagy kacsintással "megölheti" a többi játékost. Ha valakire rákacsintottak, el kell számolnia ötig, majd a halálát tetve vagy a padlóra fekszik, vagy csendben elhagyja a játék helyszínét. Ha valaki úgy véli, rájött ki a lidérc, fel kell emelnie a kezét és az illető megnevezése nélkül azt mondani "megvádolom!" Ilyenkor a játékosnak keresnie kell valakit, aki szintén megvádolna valakit, majd háromra mindkettőnek a vélt lidércre kell mutatnia. Ha valóban ő volt a lidérc, a játéknak vége. Ha nem mutatnak ugyanarra a személyre, vagy nem ő a lidérc, akkor mindkét játékos kiesett. A játékosok nem oszthatják meg egymással gyanúikat a lidérc személyét illetően; aki nem lidérc, az nem kacsinthat. A lidérc célja minél több különleges gyermeket megölni anélkül, hogy elkapják.

A következő játék sokkal frissebb évjáratú, de a különleges gyermekek, könyvmoly közösség lévén, buzgón magukévá tették:

Carnelli

Jan Carnell, a Mensa washingtoni ágának egy tagja, találta ki a Carnelli című társasjátékot. Címláncnak is nevezhetnénk, hiszen a játék olyan, mint a szólánc, de azzal a különbséggel, hogy könyv, film és dalcímeket kell egymáshoz kapcsolni.

A játékosok álljanak körben, a kör közepén álljon a bíró (azaz Carnelli mester). A Carnelli mester kezdi a játékot azzal, hogy mond egy címet, majd az egyik játékosra mutat. Annak a játékosnak, akire a mester rámutatott, folytatnia kell a játékot úgy, hogy mond egy másik olyan címet, ami valamilyen kapcsolatban áll az előzővel: közös szó (pl. Száll a kakukk fészkére és Kakukkszó), közös szerző (pl. író, producer, dalszerző, énekes), vagy más hasonló kapcsolat. A játék elején közös megegyezés alapján eldönthető, milyen kapcsolatot engednek meg. Általában a jellemző az, ha a mű készítőjére korlátozzák - egyszerű színész például nem lenne elfogadott - így téve a játékot nehezebbé és érdekesebbé. A szójáték egy másik megengedett kapcsolat, amíg a többi játékost is megnevetteti (pl. Tequila Sunrise és To kill a Mockingbird, amit tequila mockingbird-nek is lehet ejteni).

A játékosok sorban egymás után mondanak tehát egy címet, ami kapcsolatban áll az előtte elhangzottal. Ha a sorban következő játékosnak nem sikerül előrukkolnia egy újabb címmel a (Carnelli mester által megszabott, a játék előre haladtával egyre rövidebb) megadott idő alatt, ki kell állnia a körből. Ha a sorban következő játékos nem létező, vagy helytelen címet mond, ha a cím nem áll kapcsolatban az előzővel, vagy olyat választ, ami már elhangzott, egy másik játékos jelentheti a bírónak, akinek döntése önkényes, szeszélyes, de mindenképpen végleges. Ha a jelentésnek helyt adnak, a játékos kiáll, ha azonban elutasítják, a jelentő esik ki. A körben maradt utolsó játékos a nyertes.

Most már minden információtok megvan ahhoz, hogy igazán sikeres Időhurok napot tarthassatok. Ó, és ne feledjetek egy székkel többet kitenni, hátha Millard úgy dönt, hogy beoson és csatlakozik hozzátok!